Már vártam ennek a napnak a történetét. Röhej, de vártam. Pedig milyen szarul indult…
Silba, 6:00 Hajnal, mindenki alszik. Gyakorlatilag elvesztettem a jobb lábam, lemondok róla. A szemerkélő eső és a hajnali 10°C ellenére flipflop mellett döntök, az nem izgatja a sarkamon a vízhólyagot.
Furcsa fapallókon kimászok a marinából, élet sehol. Egy két halászladik távolodik halkan. Körbesétálom a falucskát. Még a kutyák sem ugatnak. Mire visszaérek a kikötőbe, kinyit az étterem. Kérek egy kávét, nézem a tévét, időjárás-jelentés horvát nyelven. A fránya felhőcskék meg nyilacskák beszélnek a világ összes nyelvén, jugo esővel. Remek. Tulaj nézi a jachtot, meg a fancsali képemet, összerak egy kedves ajánlatot helyben sütött croissant csomagra. Megdumáljuk, kifizetem, bepakolja a sütőt. Jönnek a többiek is, a kávéillat messzire ér. Jól esne egy zuhany, de ez itt nagy luxus. Marad a csöpögő eső.
Megkávézva ballagunk a hajóhoz, ki kell futni. Egy halászladikban idős ember pakolja a hálót, érdeklődve nézzük. Hopp, egy macskacápa! Még egy! Hangot adunk tetszésünknek, mire az öreg hátrafordul és:
- mi kell, hal?!
Csak így. Magyarul. Megvesszük az egész fogást. Jönnek a kések, indul a cápanyúzás, közben elmeséli, újvidéki magyar családból származott ide, Silbára. 
Azzal enged utunkra, hogy vagy kurvagyorsan húzzunk Losinjba, vagy maradjunk a seggünkön. Áron helyesen dönt az indulás mellett. Az öreg halászoknak gyakran van igaza, most sincs másképp!
Kiérünk a védett öbölből, a hullámok tarajosak, és óriásiak. Akkora a szél, hogy lehet kurvagyorsan menni. Na nézzük, Beaoufort 7. Mit is jelent ez? 0 a szélcsend, 12 az orkán, pusztul minden. Ehhez képest ez a közepesnél erősebb szél. 30 csomó környékén fúj a műszer szerint.
Mivel továbbra is negyedszelezünk, a hullámok igencsak dobálják a hajót. Úgy képzeld el, hogy 1 óra- fél kettő irányból jön egy marhanagy hullám. Felemeli a hajó orrát, és eltolja 10 óra irányba. Majd felfut rá a hajótest, és amikor kimegy alóla, a hajó farát tolja meg 8 óra irányba. Ezt kormánnyal folyamatosan korrigálni kell. Közben a hullám teteje és völgye között van kb 5 méter különbség. Ha felállsz a kormányhoz egy laza terpeszben, és folyamatosan figyeled a horizontot, akkor ezeket a változásokat súlypontáthelyezéssel automatikusan kimozgod. Észre sem veszed. Az igazi fun lemenni a kajütbe! Keresem az ásványvizet, kapaszkodva ellen tartok balkézzel, miközben kiszalad a lábam alól a talaj, mint egy liftben, és már bal felé dőlünk és emelkedünk. Nem tud ember ennyire részegnek lenni, hogy ezt reprodukálja szárazföldön. Nagyon komolyan felfordult a gyomrom, de meglett a víz, vágtattam ki a fedélzetre!
Ha összerakod ezt azzal, hogy mindenki bevágott reggelire 2-3 friss, forró croissant-t, képzelheted, milyen állapotban voltak a gyomrok! Nekem semmi bajom sincs. Sőt! Jönnek a parancsok, bereffelni a fockot, mászom kutyába, tekerek. Albát feszíteni, szintén kutyába a kajüt tetejéig, még a nyelveddel is kapaszkodsz, megvan? Nagy terpesz, kitámasztasz, húzol. Albát feszíteni nem nehéz, de szar a hely, a bumm alatt görnyedek.
Reffelés: a vitorlafelület csökkentése. Ki kell engedni a vitorlát a szélből, feltekerni a rúdra (fock roller), majd újra szélbe feszíteni. A vitorlán pöttyök vannak, ameddig tekerd, így lehet teljes, ¾, fél vagy negyed-vitorlázatod.
Alba: A nagyvitorlarudat lefeszítő szerkezet, mellyel egyrészt a nagyvitorla alakja, öblössége szabályozható, másrészt a nagyvitorlarúd nemkívánatos himbálózása akadályozható meg.
Gyuri padon alszik, ráadásul arra dől a hajó, nem tudom, hogy csinálja. Bandi a kormánynál. Andris is kialussza a meleg péksüteményt meg a vihart, Juditnak már minden tagja elzsibbadt, háttal menetiránynak, vigyáz a kicsi álmára az ölében. Átveszem, hadd mozogjon. Beülök a szél és esővédett sarokba, ölemben betakart kisgyerek, hazagondolok. Ebben az ismeretlen kalandtengerben is mindig van valami, ami miatt hiányoznak a szerettek.
Andris felébred, visszaállok melózni. Jacht hozzánk közel, ők minket, mi őket fényképezzük. Ha író lennék, meglennének ahhoz az eszközeim, hogy egy fél könyvet megtöltsek a viharos érzésekkel, az elemek nagyságával. Úgy képzeld el, hogy a mindennapoddal ellentétben most alattad a VÍZ, ami háborog, körülötted a LEVEGŐ, ami szaggat. Akár mekkora is a hajód, mindkét próbát ki kell állnia, és Neked is. Kormány mögött állsz, feladataid vannak, felelősség másokért, na ki a király?! És tudod mit? Baromi jó. Látom, Áron folyamatosan figyel, rendben is van ez, és nem is elégedetlen, ami büszkeséggel tölt el. Kormánnyal folyamatosan korrigálod a hullámokat, óriás buborékban a kompasz, pörög ám keményen, ha figyelmetlen vagy, irány 318°. Szélsebesség 28 csomó. Hajó sebessége 7 csomó. Árboc tetején a széljelző, ki kell állnod a takaróponyva alól, hogy láthasd. A menők a tarkójukról megmondják a szélirányt érzés után. Nekem a seggemen is víz folyik, egész testem veri a szél, talán ha köpnék egyet, meg tudnám állapítani kakas nélkül is az irányt. A vitorla felületén vannak ilyen kis izék, kábé méteres szalagocskák, amik ha vízszintesek, akkor jól van feszítve a vitorla, ha lógnak, akkor korrigálsz. Mindezt egymagad, folyamatosan. Nincs olyan, hogy nincs hullám, vagy szél, nincs időkérés. A hajó negyed szélben ráadásul dől rendesen.
28 csomó. Áron kéri, hogy 30 csomónál reffeljünk. Meg jön, mászás kutyába, fővitorla szinte teljesen betekerve, albát középre feszíti Miki. Fock kiengedve, ¾-re kurtítva. Kinga vállalja, hogy feszíti a shotot. Csörlőzik, mint egy gép. Széllbe állunk megint. Tetőponyvát lekötjük, újra kabrióban megy a jacht. Kinga egy világoskék plüssmaciként síruhában gurul. Érted, én hülye, meg hozom a vasalt inget. Azért a széldzsekim kitart, vizes sem annyira vagyok, hátul a kormánynál nem csap be hullám, a szél megszárít. ~13°C
Gyuri összerakja a horgászcuccot, bedobja Andrissal, valamilyen ólom-úszó trükkel lent tartják a víz alatt a csalit. Repülünk. Gyuri kávét is főz, ez embertelen kitartást igényel, egyrészt, mert billeg a főzőlap, viszont az ember is, ellenkező irányban. És a kajütben kell maradni, amíg lefő. De nagyon finom, nagyon jól esik, hálásak vagyunk érte.
Megvan Losinj. Fel kell menni a feléig, ott lehet befutni az öbölbe. Sokan már a kikötést várják, emberpróbáló az út. Megvan a piros bója, látjuk a zöldet is, és akkor jön a nyakamba a plusz feladat, mélységmérőt figyelni. 40 méterről egy perc alatt mászik le 10 méterre. Látjuk a homokpadot, sötétebb foltok a sziklazátonyok. Ahogy fordulunk, fok ki a szélből, motort indítok. Áron átveszi a kormányt, én meg megyek az orrba, betekerem a fockot. Nézni kell a hajó orrában a mélységet, de beállunk stabil 6 méterre. Ahogy védett helyen vagyunk, eláll a szél. Rögtön vetkőzünk, 20 perc motorozás alatt gyakorlatilag pólóban van mindenki. Hátranézve látom, a nyílt vízen a helyzet változatlan.
Kikötéskor csáklyázom a hátsó feszítőt, nézz oda, kettő is van. Feszítem, bikázom. Áron intézi a kikötést, irány a zuhany. Jó félórát ázom a forró vízben.
Az első alkalom, hogy inget vehetek. Az idő kellemes, felhős, de nem esik. Iszunk egy kis whiskeyt, a kikötést ünneplendő, de én ezt a napot ünneplem. Belül ujjongok, ezért az egy napért már megérte!
Helyi halásztól szerzünk friss fogást, ez már rutinná fog válni. Jó kis halvacsora lesz. A halfejeket elkezdem dobálni, 10 másodperc alatt vagy harminc sirály érkezik. Röptében kapják el a halfejeket.
Vacsi előtt érkezik egy 40 lábas osztrák jacht, mellénk futnak be. Emelem a puffert, segítek, ahol lehet, tartom távol talppal a korlátjukat. Hátul a fickó kezében a merevítő kötelekkel bambul. Kedvesem szólok neki, miközben tartom el a hajójukat, hogy ki kellene feszítenie. Visszaordít, hogy ne mondjam meg neki, mit kell csinálnia! Érted! A jó életbe! Miki röhög, de azért tovább gondoljuk, csak át kellene szórni hozzájuk pár halfejet…
Kicsit sétálunk, esti beszélgetéskor pókerezést mutatjuk Áronnak, de közkívánatra inkább pergősebb römire váltunk. A bor nehéz, el is megyünk aludni.
